Móser Zoltán: Szivárvány havasán

Egy három részes sorozat első kötetét tartja kézben a kedves Olvasó. De ez nem trilógia, nem monográfia, hanem esszé- és tanulmánygyűjtemény.
(A második a számokról, a harmadik a hármas szám szimbolikájáról szól.) Itt elsősorban a magyar népdaloknak az igen gazdag virág-, gyümölcs-, állat- és színszimbolikáját mutatjuk be sok példával.

Az első részben a színektől indulunk el, és azok jelentésárnyalatait tárgyaljuk.  A színek után, azokkal szoros összefüggésben a virágokról és a gyümölcsökről szóló rész következik. A krasznai templom (datált) kazettáival külön, részletesen foglalkozunk. Az is érdekelt, hogy ezek a jelképes ábrázolások kikerülve a szakrális térből – elsősorban a népdalokban – mit jelentenek, hogyan lehet őket értelmezni. A könyv második felében olvasható tanulmányok és esszék a népköltészetünk állatairól, madarairól szólnak.

A színek, a virágok, az állatok és a madarak, mint jelképek, az európai szakrális művészetben és a magyar népköltészetben – ismét aláhúzzuk – többféle képpen (is) értelmezhetőek. Jean Danielou-t idézem: „El kell fogadnunk, hogy a szimbólumok mindig valamiféle többértékűségről tesznek tanúbizonyságot, így például az éjszaka egyaránt jelentheti a halál és a bűn, valamint a transzcendencia világát. A vizek egyszerre jelképezik a teremtő és a romboló hatalmat. Ezzel magyarázható az, hogy különböző közegekben különböző magyarázatokat találunk rájuk. A többértékűség azzal az előnnyel jár, hogy a szimbólumrendszert nem lehet leegyszerűsítő algebrává szűkíteni. Ezek a variációk ugyanakkor jól kijelölt korlátok között léteznek. Egy bizonyos szimbólum nem kaphat akármilyen jelentést. A szándékolt szimbólumrendszer mindig természetes szimbólumrendszeren alapszik. Vajon meg tudjuk-e határozni pontosabban ez utóbbit?”