Roth Ede: Johann Sebastian Bach - HÁROMSZÓLAMÚ INVENCIÓ átiratok három gitárra

A kiadvány tartalmazza a digitális felületet is, ahol hangzóanyag formájában meghallgatható a teljes átirat. A hangfelvételen a Tritonus Guitar Trio hallható. 

A gitárra komponált eredeti művek jelentős részét a kamaraművek alkotják, melyekben a gitár az énekes vagy énekesek, és egyéb hangszer vagy hangszeresek társaként szerepel. A vegyesen hangszerelt kamaraművek mellett a csak gitárt alkalmazó kompozíciók is végigkísérik e hangszer történetét.

A kamaraművekben a különböző hangolású és méretű hangszerek is megjelennek, így kiterjesztve a hangterjedelmet, hogy mind a basszus, mind pedig a kísérő és szólista szerep is a maga teljességében megszólalhasson. A lantművek gitáros átirataiban és a flamenco zenében is gyakori a capo használata, amely a kamaradarabok esetén a szólamok különböző szerepének eljátszásában nyújt segítséget, így helyettesítve a magasabb hangolású hangszereket.

E kiadvány a három azonos hangterjedelmű prímgitárra született átirat mellett a capot alkalmzó változatot is tartalmazza, amely, a magasabb fekvésekjáték esetleges kényelmetlenségeit elkerülve, segíti a darabok technikai megoldását és szolgálja a művek tartalmának teljesebb megfejtését. A capo használata a hangszerek akusztikáját is befolyásolja és egyben színesíti, gazdagabbá teszi a zenei és technikai megvalósítást. Az így megszületett átírat a művek eredeti pedagógiai szándékát is szolgálja, hiszen e könnyítés révén a professzionális előadók mellett a hangszert és az előadóművészetet tanulmányozó gitárosokhoz is eljuthat.

Az átiratok a kézirat alapján születtek, ezért díszítést, artikulációt, tempójelzést, dinamikát, előadói utasítást e kiadvány sem tartalmaz. Az előadók számára a Bach-kortársak elemzései, kutatások valamint későbbi kiadványok gazdag tárháza kínál lehetőséget a megfejtésre. Mivel előadói instrukciókat a kottakép nem tartalmaz, ujjrendeket sem adhattunk meg. A művek elsajátítása érdekében a zongorán megszólaló előadások mellett megkerülhetetlen az eredeti játékmódot és hangzást adó csembaló, illetve clavichord művészetének, előadói hagyományainak megismerése. Mivel az átirat három a gitárépítés történetének legfrissebb hangszereire született, így a mai hangzást és megfejtést is tükrözi.

A 15 Invenció átiratának szempontjai a következők:

a. Az eredeti hangnemek kvarttal lejjebb transzponálását a gitár hangterjedelme tette szükségessé. Az átirat az első és második szólamának eredeti dallamvezetését megtartotta, a változtatás csak a harmadik szólamot érinti.
b. A 6. Invenció 6a változata, a játék és az olvasás könnyítése érdekében, a transzponált hangnemnél fél hanggal lejjebb került.
c. A 15. Invenció 15a változatában az eredeti dallamvezetéshez képest az átiratban, a gitárszólamok könnyed játékának megvalósítása érdekében, egyes figurációk, a hangszerek közötti szétosztásra, megosztásra kerültek.
d. A harmadik gitár E=D scordaturát használ.

Fontosnak érezzük, hogy Hernádi Lajos rendkívül gondos és kiváló elemző ajánlataira és Edwin Fischer a darabok karakteréhez fűzött megjegyzéseire felhívjuk a figyelmet, amelyekben az interpretáció lényeges elemei tanulmányozhatók és egyben alkalmazhatók.

Hernádi Lajos: Bevezetés /részlet/ 

“Bach rendkívüli nagysága abban is megnyilvánult, hogy amikor instruktív, vagy akár egyenesen technikai célzatú darabokat írt, akkor is a legmagasabb rendű zenei es költői szépségű, a maguk nemében máig felül nem múlt műveket alkotott. Nem lehet erre elégszer rámutatni, mivel hosszú időn át az invenciókat amolyan «Bachetűdök»-nek tekintették s így is kezelték fantáziátlan tanítók és növendékek egyaránt. Ennek több oka lehetett. Az egyik mindenesetre az, hogy a 19.-20. század fordulója körül igen elterjedt a nagy romantikus mesterek epigonjainak számtalan kis zongoradarabja, s e darabok a maguk hangzatos, «poétikus» címeivel elterelték a figyelmet a legtöbbször üres, jelentéktelen mondanivalójukról. De elterelték e silány művecskék a figyelmet arról is, hogy a legnagyobb klasszikus mesterek, így Bach kis zongoradarabjai is, olyan igénytelen címek alatt, mint «preludium», vagy «invenció» : valóságos karakterdarabok a szó legjobb értelmében. Komolyság és humor, bánat és ujjongás, gazdag érzelem- és hangulatvilág nyilatkozik meg bennük koncentrált, mesteri formában.
Természetesen az is okot adhatott a félreértésre, hogy - mint azt az Előszóban már említettem - Bach és a többi barokk mester alig írt elő tempó-, dinamikai-, vagy más jelzéseket műveiben. Ebből azt a következtetést vonni le, hogy tehát e mesterek műveit akkor adjuk elő stílusosan, ha elejétől végig minden dinamikai árnyalás nélkül és metronómszerű gépiességgel játsszuk: olyan súlyos esztétikai tévedés, amelynek még ma is akadnak áldozatai.”

Hernádi Lajos: Bevezetés

“Bach a két- és háromszólamú invenciókat 1720-ban írta le először egy ,,Klavierbüchlein” cím füzetbe legidősebb fia, Friedemann számára, aki akkor kilenc esztendős volt.

Később, némi átdolgozás és kiegészítés után újból leírta mind a harminc darabot. Ezt az 1723-ból származó kéziratot tekintjük az invenciók végleges alakjának. A kétszólamúak címe itt „Inventio”, a háromszólamúaké „Sinfonia”. Bach legelső életrajzírója, Forkel óta használatos a ,,Két- és háromszólamú invenciók” elnevezés.
Tehetséges és törekvő fiatal muzsikusaink figyelmét mindjárt elöljáróban fel szeretném hívni arra, amit Bach a kézirat első lapján többek között ír. Hogy ti. ez invenciók tanulásának egyik fő célja az éneklő játék elsajátítása a zongorán. Ez már magában is elegendő ahhoz, hogy ne csak holmi ,,tananyagot” lássunk ezekben a kis remekművekben, hanem igyekezzünk minél jobban behatolni azok szépségébe, hogy e szépségekből minél több mutatkozzék meg előadásunkban. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az elemző tanulmányok.“